MENÜ
THOMAS R. GLENDOWER ÍRÓI OLDALA
"Nincsenek szörnyetegek, s azokról a rémekről, melyek nincsenek, nem is beszélünk többé..."

Üdvözöllek, Olvasó!

 

Képzeld azt, hogy egy nagy terembe léptél, melyben aprónak érzed magad a magas falak között. Mintha halk motozást, csosszanó lépéseket hallanál a polcok közül, a kezedben levő gyertya tompa fénye irányítja rövid lépteid. Érdekes mintázatú oszlopok között vezet utad, valamiféle nyugalom leng körbe, mintha régmúlt korok köszönnének le egy-egy polcról rád. Amerre nézel mindenfelé könyvek, pergamenek, kódexek hada. A levegőben olvadó viasz cseppet sem kellemetlen szaga terjeng, és tollsercegést hallani egy közelben lévő asztal felől.
A kandeláber fényénél alig tudod kivenni a fal melletti óriási faragott karosszékben ücsörgő, hosszú, ősz szakállú vénembert, aki vakon tekint rád. Kezében megdermed egy pillanatra az addig serényen sercegő lúdtoll. Mellette a masszív tölgyasztalon pergamenívek, tinta és szétfolyt gyertyaviasz, ami már a földre is lecsöpögött. Az öreg rád emeli hályogos tekintetét, és mosolyra húzza érdes ajkait.

- Mit keresel, fiam? Üdvözöllek szerény hajlékomban… A tudást keresed, igaz? Kerülj csak beljebb, ne félj tőlem. Jártak már itt előtted mások is, és utánad is jönni fognak. Ó, hát persze, némelyikük örökre itt marad, de, mint azt hamarosan a saját bőrödön is meg fogod tapasztalni, semmi sincsen ingyen.

Egy elhagyott, poros asztalon egy nagy könyv és néhány teleírt papírlap fekszik. Tőle karnyújtásnyira tintatartó és néhány lúdtoll, precízen kihegyezve, gondosan elrendezve, használatra készen. A széket félretolták a helyéről, mintha legutóbbi használója csak pár perccel ezelőtt hagyta volna itt, nem törődve azzal, hogy a helyére tegye.
Óvatosan, és nem kis idegességgel futtatod végig ujjaidat az asztalon fekvő könyv finom bőrborítóján. Furcsa tapintása van, mintha…

- A helyedben azt a kötetet békén hagynám. Nincs még teljesen készen, és mint mondtam, nem mindenki hagyja el e helyet. Gyere inkább, itt van hátul, amit keresel. Még egy dolog; ez a hely nem gyerekeknek való. A felelősség a tiéd. Ha úgy érzed, készen állsz, mehetünk. Megtörtént a figyelmeztetés.
Ideje elindulnunk. Csak mert hallok valamit a katakombák felől…

 

Asztali nézet