"Egy kis reklám következik írótársam, George Hamilton részére. No, nem mintha annyira rászorulna, de úgy gondoltam, majd csak kezd magával valamit, ha meglátja, hogy alamizsnaként az én oldalamon szerepel a novellája. Viccet félretéve, a következő novella nagyon kedves emlék, egyik első közös munkánk eredménye. Érezni benne némi Stephen King beütést, és szerepel benne egy George Hamilton nevű ember is. Ismeri valaki...?"
T.R.G.
George Hamilton
ÜDV A KLUBBAN!
- Good welcome -
Eastharbor-i Csatornázási Művek, Központi Iroda
- Üdvözletem Mr.Richards! Fáradjon beljebb. – intett a tekintélyes méretekkel rendelkező igazgató az íróasztallal szembeni fotelekre. – Szólíthatom esteleg Peternek?
- Persze… ha gondolja…
- Éppen most néztem át az aktáját. Ahogy látom három hetet fog majd vendégeskedni nálunk. Ha nem vagyok túl tolakodó mit csinált ezért a három hétért?- kérdezte az igazgató kedélyesen.
- Volt egy kis incidensem a Wallmart egyik biztonsági őrével…
- Azokkal mindig csak a probléma van! De komolyra véve a szót… a társaságunk egyik oszlopos tagja Bill Polac fogja majd a szárnyai alá venni Önt. A következő három hétben Bill fogja bevezetni majd a csatorna tisztításának rejtelmeibe…
- Mr. Hamilton… nem lehetne esetleg, hogy itt az irodánál kapjak valami munkát? Ugyanis nem éppen a csatorna tisztítása az álmaim netovábbja.
- Hát Peter… üdv a klubban!
Eastharbor, Lincoln Park 273
Másnap reggel háromkor csörgött az ébresztőóra. Peter egy ütéssel leverte az éjjeliszekrényről. Legszívesebben aludt volna tovább, de tudta ha már az első nap elkésik a munkából az komoly következményekkel járhat. Leginkább arra próbált gondolni hogy röpke három hét és ismét visszakerülhet az élete a normális kerékvágásba.
A biztonsági őr jutott az eszébe aki miatt ez az egész a nyakába hullott. Jogosan mosott be neki egyet. A bírónő a jogosant nem is vitatta de az elintézési mód miatt három hét közmunkára ítélte Petert és közölte vele, hogy örüljön hogy ennyivel megúszta. Nesze neked igazságszolgáltatás…
Eastharbor-i csatornarendszer, D-9-es szektor
A megbeszélt helyen találkoztak Billel a kicsit idősödő de láthatóan jó formában lévő ”élmunkással” aki lassan már negyven éve járta Eastharbor csatornáit. Az a hír járta róla hogy fejből ismeri az egész csatornahálózatot amin más még térképpel sem nagyon igazodik ki.
Átesve a szokásos bemutatkozáson, beültek még egy közeli bárba ahol megittak egy kávét és Bill bedobott egy adag szíverősítőt is. Peter nem is csodálkozott a dolgon. El sem tudta képzelni hogy lehet lehúzni negyven évet abban a rothadó földalatti labirintusban.
Később Bill megosztotta vele a titkot. Még az ötvenes évek végén csatlakozott a céghez, más lehetősége nem révén. A négerek akkoriban nem sok jóra számíthattak munka ügyileg ezért örült annak hogy egyáltalán volt hol dolgoznia. Később pedig már annyira megszokta, hogy mikor lett volna már lehetősége akkor sem hagyta ott a munkahelyét.
Mikor végeztek a bárban, elindultak a közeli sarok felé ahol Bill a céges autóval leparkolt. Felvették az overállt, magukhoz vettek pár szerszámot és a föld alatt elengedhetetlen kézi lámpákat. Bill kezébe vett egy feszítővasat és az autó melletti aknafedélre mutatott.
- Peter… csak utánad!- közölte széles mosollyal és Peter kezébe nyomta a szerszámot.
Már vagy fél órája mehettek lent, de nem haladtak sokat. Bill ösztönszerűen kikerült minden kisebb gödröt amit Peter természetesen mindig megtalált. Egy alkalommal csak nem derékig sikerült elmerülnie a mocsokban. Hangos szitkozódások közepette vakarta le magáról a nagyobb darabokat. Bill pedig néha hátratekintve vigyorgott az ügyetlenkedésén.
Nagyjából szó nélkül haladtak. Nem volt amit megoszthattak volna egymással. Bill néha hátrakiabált néhány jó tanácsot de Peter szinte semmit nem halott meg belőlük mert a ruhája tisztogatásával volt elfoglalva. Egy dolognak örült csak, hogy a lámpája vízálló volt.
Fél óra múlva egy T elágazásnál a néger megtorpant. Peter aki már kezdte egy kicsit megszokni a körülményeket – köztük a néha macska méretű patkányokat- hamar észrevette a néger hezitálását. Csak nem eltévedtünk? A híres csatornapatkány nem találja az utat?
- Miért álltunk meg?-kérdezte Peter. – Van nálam egy térkép beraktam vész…
- Nem az úttal van probléma hanem ezzel.- mutatott Bill maga elé.
Peter nem látta mi van Bill előtt de amikor az kicsit félreállt ő maga is meglátta a szemben lévő falban az ajtónyi nyílást. Úgy tűnt mintha valaki kiszedte volna a téglákat a falból amik a nyiladék előtt szétszórva hevertek.
- Talán a víznyomás moshatta ki. – tűnődött Bill , miközben a lyukat méregette.
- Én nem értek hozzá.- rántotta meg a vállát Peter.
Némi töprengés után Bill közölte hogy meg kell nézniük az üreget mert később akár problémát is okozhat. Úgy vélte a régi csatornahálózat egy darabja lehet ahol magasabb volt a víznyomás és ez lökte ki a téglákat.
Bill elővette a belső zsebéből a cb rádiót és kis hezitálás után beleszólt.
- Központ… itt Bill beszél.
- Mondjad Bill hallunk.-jött kisvártatva a válasz.
- Lent vagyunk a D-9-ben és találtunk egy omladékot a régi rendszerre. Úgy döntöttünk bemegyünk megnézni mi az ábra.
- Rendben Bill. Vettem. Küldjünk még valakit?
- Nem… nem kell. Ketten megleszünk. Majd még jelentkezem.
Ezután eltette a rádiót és elmondta Peternek mire kell majd vigyázniuk. A régi csatornarendszer néhány helyen beomlott és ami még áll az sem veszélytelen. Nem egy ember ragadt bent a járatokban és nem egy ember halt már meg idelent…
Még beszélgettek a lyuk felől enyhe légfúvás csapta meg az arcukat. Peter a kezét a szájához emelve öklendezett és még a nevető Billen is látszott hogy nem őszinte a mosolya. A szag szinte leírhatatlan volt. Petert rothadó állatok szagára emlékeztette.
- Na mi a helyzet? Nem bírja a gyomrod?- kérdezte Bill. –Ezek a járatok több mint ötven éve elvannak zárva a főrendszertől és néha elég furcsa szagokat tudnak produkálni.
- Ez nem furcsa hanem kibaszottul gusztustalan.-mondta öklendezve Peter.
- Szokj hozzá, Öcsi!
Miután nagyjából kitisztult a levegő, átmásztak a nyiladékon. Egy nagyobb boltíves terembe érkeztek ami régebben ülepítő medence lehetett. A terem végében egy létra vezetett felfelé a csatorna szájába. Peter undorodva lépkedett a mocsokba ami ha lehet még sokkal visszataszítóbb és büdösebb volt az eddiginél.
Bill a létrához ment és elkezdett felmászni rajta, Peter pedig gyorsan követte. Valahogy nem tetszett neki az ódon terem hangulata. Mintha valami B kategóriás horror díszletei közé keveredtek volna.
A csatorna kisebb volt mint az előző és egyes szakaszokon még normálisan felegyenesedni sem tudtak ennek ellenére folytatták az útjukat amíg egy négyes elágazáshoz nem értek.
- Itt a vége -mondta Bill. – Nem szeretnék ennél jobban beljebb menni mert a végén még nem találunk vissza. Minden rendben van csak a nyílást kell majd betömetni. Indulhatunk is vissza csak beszólok hogy minden rendben van.
Ismét elővette a rádiót és némi tekergetés után hangos sistergés volt csak a válasz.
- Központ itt Bill megint.- a válasz csak a sistergés volt. –Központ hallotok?
Miután erre sem érkezett válasz a néger elrakta a rádiót. Valószínűleg elhagyták a vételi körzetet vagy valami leárnyékolta őket. Már indultak volna visszafelé amikor Peter észrevett valamit az egyik járatban. Nem tudta mi lehet az, de látta hogy a járat tetejének kétharmadát teljesen eltakarja.
- Hé Bill. Mi az isten az ott?- mutatott Peter a járatra.
- Nem tudom de még mielőtt elmegyünk ezt meg kell néznünk…
- Nem lehetne ha úgy tennénk mintha nem mondtam volna semmit?- kérdezte vigyorogva Peter.
Bill válaszra sem méltatta csak elindult a járatba.
Nemsokára odaértek a kitüremkedéshez ami úgy lógott a falról mint valami cseppkő. Épphogy csak elfértek mellette hogy közelebbről megtudják nézni. A dolog apró gömbökből állt, mint valami nagyra nőtt szőlőszemek az alján pedig vastagabb gyökérszerű szálak vezettek az alattuk álló mocsokba. Peter undorodva húzódott távolabb.
- Mi a fasz ez? Te jó ég. Ez valami élőlény?-kérdezte Billtől. Eszébe jutottak a gyermekkorában halott gyermeteg mesék a csatornákban burjánzó szörnyűbbnél szörnyűbb élőlényekről.
- Nem tudom mi ez de az biztos, hogy nem él. Szerintem csak a mocsok kötött meg itt ilyen fura formában. De láttam már furábbakat is ennél a negyven évem alatt. Azt hiszem ide nem árt majd egy takarítóbrigád. Ahogy elnézem beljebb több is van.
Petert egy kicsit megnyugtatta a válasz de még mindig megtartotta a biztonságos távolságot a valamitől. A szerszámos táskájából előhúzott egy csavarhúzót és undorodva megpiszkálta az egyik szőlőszemhez hasonló dolgot. Ahogy hozzáért azonnal kipukkant és sárgás lével fröcskölte tele a ruháját. A lógó csomó hírtelen megfeszült mire a két férfi egyszerre ugrott hátra. A dolog egy darabig rázkódott majd visszaszállt az eredeti helyzetébe. Peter ébredt a leghamarabb a kábulatból. Vigyorogva Billhez fordult.
- Basszus ember… ez durv…
Nem sikerült befejeznie a mondatot mert a ”szőlőszemek” egyszerre felpattantak és a több száz szem érdeklődve vizslatta végig Peter testét. A következő pillanatban pedig már csak a lábai lógtak ki a szemek közötti résből.
Bill teljesen lebénult a rémülettől, annyira hogy nem is halotta a járat végéből idáig vízhangzó üvöltés szerű hangot. Négykézláb elindult abba az irányba ahonnan jöttek. A lény elvolt foglalva Peter bekebelezésével így nem is figyelt a botladozó négerre aki már majdnem elérte a járat végét. Bill megpróbálta összeszedni minden erejét és futni kezdett majd hirtelen megtorpant. A hátába belefúródó csáp megakadályozta abban hogy tovább fusson a biztonságot ígérő nyiladék felé. A hirtelen rántástól a néger teste kétrét görnyedt a csáp pedig egy szempillantás alatt visszahúzta a járatba és tovább hajította a járat belsejébe.
Bill kezdett magához térni. Először csak homályosan látott majd egyre jobban kezdte felfogni a körülötte lévő világot. Hanyatt feküdt a padlón egy hasonló teremben mint ahová a nyiladék vezetett csak ide több csatorna nyílása is vezetett. Nehéz volt felidéznie mit is keres itt aztán hirtelen minden beugrott neki és riadtan könyökölt fel. A csatornanyílásokból ezernyi ”gyökér” vezetett a terembe egyenesen alá. Aztán megmozdult alatta valami. Félve hátratekintett de már késő volt. Csak a több ezer szemet látta és a tágra nyitott hatalmas agyarakkal telitűzdelt pofát…
Eastharbor-i Csatornázási Művek, Központi Iroda
- Mr.Hamilton hall minket?
- Igen Gordon… mondja…
- Megtaláltuk a nyiladékot amiről Polac beszélt… főnök… iszonyatos itt a bűz. Polack és Richards már tíz órája nem jelentkeztek. Mit tegyünk?
- Jól figyeljen Gordon… falazzák be azonnal a járatot és jöjjenek vissza. Megértette?
- De uram… Bill és…
- Gordon… remélem világosan fogalmaztam! Számíthattok John-nal ebben a hónapban egy kis plusz jutalékra. A többi az én dolgom.
- Rendben uram… értettem.
- VÉGE -